42 év után végre jól látok!

Hároméves korom óta egyetlen egy napot sem tudtam elképzelni szemüveg viselése nélkül. Idővel a makuladegeneráció miatt a látásom rohamosan tovább romlott. A gyermekeimnek még szükségük van édesanyára, így a vakságtól való félelemtől vezérelve hoztam meg a döntést, hogy valamit tennem kell.

Több klinikát is meglátogattam Magyarország és Románia szerte, keresve egy olyan műtéti eljárást, amely segítségével meghosszabíthatom – javíthatom a látásom. Azonban a makuladegeneráció miatt senki sem vállalta a műtéttel járó felelősséget és magát az operációt. Azt ajánlották, segítségért keressem fel a szabadkai klinikát. Az önök honlapján megtaláltam az összes szükséges információt, majd eldöntöttem, hogy felveszem önökkel a kapcsolatot.

Külön megköszönném a kedvességüket és a türelmüket, amelyeket irányomba tanúsítottak. Először februárban vettem fel önökkel a kapcsolatot és júniusban került sor a műtétre. Egész idő alatt türelmesek voltak velem, minden kérdésemre választ kaptam és reményt adtak, hogy megoldható a problémám. Erős hitet és bizalmat ébresztettek bennem, ami miatt elhatároztam, hogy eljövök önökhöz, mégha ezért 600km-ert is kell utaznom.

Nagyon előrelátók, figyelmesek voltak és mindent megtettek, hogy minél kényelmesebben teljen a szabadkai tartózkodásom. Még szállást is biztosítottak a város központjában egy szép apartmanban. Az apartman tulajdonosa véletlenül pont pszichológus, így a vele folytatott beszélgetés megnyugtatott és segített még azt a kevés kétségemet is eloszlatni, ami volt. A kitűnő szervezésnek köszönhetően, mindössze három nap alatt lezajlott az egész folyamat.

1. nap – kivizsgálás

Amikor kinyitottam a klinika ajtaját, enyhén szólva is meglepődtem. El sem tudtam képzelni, hogy ennyire szép, a helységek gyönyörűek, a személyzet vidám, mindenki segítőkész… Valóban csodás érzés volt, mintha valamilyen „mini varázs világba“ léptem volna.

Minden diagnosztikai felvételt Davor készített, aki szintén egy fantasztikus személy. Külön megdícsérném Branka doktornőt, aki nagy odafigyeléssel végezte a kivizsgálásomat. Minden fontos információt megkaptam tőle, valamint a fiamat is, aki a kísérőmként volt jelen, folyamatosan tájékoztatta. Lenyűgözött, hogy itt nem csak a beteg fontos, hanem nagy figyelmet fordítanak azokra a személyekre, hozzátartozókra, barátokra is, akik azért vannak itt, hogy támaszt nyújtsanak és bátorítsák a pácienst.

Az első nap utáni benyomásom, hogy itt minden szuper – a doktornő, a személyzet, a hely, a szolgáltatások… Minden tényleg a „leg, leg, legebb“! Türelmetlenül, és egy kis adag félelemmel vártam a másnapot, amikorra tervezték az aszférikus intraokuláris lencsék beültetését.

2. nap – a műtét

El kell ismernem, nagyon féltem a beavatkozástól. Rögtön a műtét után fogtam fel, hogy egyáltalán nem kellett volna félnem. A sebészeti beavatkozás nem fájdalmas, inkább kellemetlen érzés, mintha szúnyog repült volna a szemembe.

A műtétet helyi érzéstelenítésben végezték, ami először nagyon zavart, mert úgy gondoltam, altatásban kevésbé lesz kellemetlen. Most már értem, hogy miért a lokális érzéstelenítés a legjobb módszer – hiszen csepp formájában adják be, így kizárják a fertőzések lehetőségét, valamint így sokkal valóságosabb a felismerés, hogy nem fog többet szemüveg kelleni. A műtét után egyszerűen kinyitottam a szemeim, és ennyi év után, végre jól láttam a saját szemeimmel, mindenféle segédeszköz nélkül! Ezt az érzést nem lehet leírni! Megjegyezném, hogy nekem nem az volt a cél, hogy ne kelljen többé szemüveget viselnem, hisz engem az sosem zavart, hogy szemüveges vagyok, hanem, a látásom megőrzése, illetve javítása. Ez egy csoda, hogy szemüveg nelkül láttam, egy bónusz egy ajándék volt nekem. Köszönöm és milliószor köszönöm dr. Brankának és egész csapatának.

Egy kis városból származom, ahol mindenki ismer mindenkit. A lakóhelyemen gyakorlatilag mindenki tudta, hogy a környező klinikákon elutasítottak, és hogy Szabadkára utaztam. Mindenki türelmetlenül várta, hogy a fiam jelentkezzen nekik és elmondja a beavatkozás kimenetelét. El tudják képzelni a lelkesedésüket és örömüket, amikor jelezte nekik, hogy sikerült az operáció!

3. nap – ellenőrzés

A műtét utáni első kontrollvizsgálaton a doktornő közölte, hogy minden jól ment és, hogy a látásom még csak ezután fog stabilizálódni. A következő vizsgálatra pedig 7 nap múlva került sor.

Betartottam mindent a doktornő utasításai szerint, pihentem és alkalmaztam az előírt terápiát. Napról napra javult a látásom. Először furcsa érzés volt, hogy nem kell többet szemüveget hordanom, hiszen 42 évig a szerves részemet képezte. Most reggel, amikor felkelek és kimegyek a fürdőszobába, kristálytisztán látom magam a tükörben.

Hét nap elteltével jöttem a következő ellenőrzésre. Azt hiszem, nem is tudnám szavakkal leírni azt az örömöt, amikor a doktornő közölte, hogy 100%-os a látásom! Ösztönösen megöleltem és még a könnyem is kicsordult. Ezzel a műtéttel egy új világ nyílt meg előttem, amit végre a saját szemeimmel láthatok!

Nagy KÖSZÖNET mindannyiuknak! Leghálásabb dr. Brankának vagyok, aki megmentette a látásom. Köszönet Nevenának, aki a recepciós pultnál fogadott és folyékony magyarsággal látott el mindenféle szükséges információval; köszönet Slađa műtős asszisztensnek, aki szintén magyarul magyarázta az operáció menetét; köszönet Davornak, aki felkészített a beültetésre és külön köszönet Dórának, aki minden kérdésemre türelmesen válaszolt és aki nélkül nem jutottam volna el idáig!